Bugyi halottak és a forradalom III. rész


Lengyel László tsz-elnök

1922. január 29-én született Nagykátán Lengyel Károly (1889. november 7., Nagykáta - ?) és Horváth Erzsébet (1892. május 25., Nagykáta - ?) fiaként, római katolikus családban. Apja uradalmi juhász volt, ő maga 1945-ig napszámosként dolgozott az Offner-birtokon, majd a földosztás után a sajátján földjén gazdálkodott. Felesége Rumó Erzsébet volt (1924-2006), akit Bugyin vett feleségül 1946-ban. 1951-ben alapító tagja lett a bugyi Új Élet Termelőszövetkezetnek, 1954-től elnökké választották. 1956-ban belépett a Magyar Dolgozók Pártjába. Így érkeztünk el a forradalom kitöréséhez.


Lengyel László


„1956. október 30-án délelőtt Szmrek Benjámin földműves és három társa Sáriból két lovas kocsival kimentek a Bugyi község külterületén lévő Ürbő pusztára, hogy egy kaszálógépet és a Szmrek Benjáminnak járó kukoricát átvegyék. Ifj. Laja István - aki nemzetőr volt - puskáját is magával vitte, amit útközben Szmrek Benjámin elkért tőle és azzal a levegőbe illetve nyulakra lövöldözött. Lengyel László tsz-elnök házához érve bementek, de senkit nem találtak otthon. Az enyhén ittas Szmrek és Laja István ekkor kutattak a házban, ahonnan 100 forintot Laja magához is vett. A házból kijőve találkoztak Lengyel nyolc éves fiával. A gyerek látva az idegeneket, kerékpárjával a közeli tsz-központba ment, hogy édesapját értesítse. Szmrek Benjáminék a lovas kocsival szintén a tsz-központ felé hajtottak, közben Szmrek továbbra is össze-vissza lövöldözött. Lengyel László fia értesítésére motorkerékpáron haza indult, így útközben találkoztak. Lengyel László közölte, hogy a kukoricát még nem tudja kiadni, mert nincs kész az elszámolás, majd felelősségre vonta Szmrek Benjámint, amiért a lakásába behatoltak, egyidejűleg integetett a háza előtt tartózkodó személyeknek, hogy jöjjenek oda. Ezt látva Szmrek Benjámin a térdein fekvő puskát - melynek csöve Lengyel László felé irányult - elsütötte, minek következtében a lövedék a közvetlen közelben álló és motorkerékpárjára éppen lehajló Lengyel László nyakába fúródott és azonnal halálát okozta. A Pest Megyei Bíróság szándékos emberölés bűntettében találta bűnösnek Szmrek Benjámint (1934), a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa szervezkedésben való részvételben és gyilkosságban, amiért 1957-ben kivégezték.”[1]

Lengyel László és felesége síremléke a bugyi temetőben
(a sírhely megtalálásáért Viola Gábornénak, a fotóért édesapámnak, dr. Végh Lászlónak tartozom köszönettel)

Emlékét többféleképpen is próbálta megőrizni a hatalom. 1957. március 18-án Bugyi község tanácsának végrehajtó bizottsága utcát nevezett el róla a településen, amit a rendszerváltás után átneveztek (ma: Rádai utca). Május 26-án a Pest megyei Tanács díszudvarán egy márvány emléktáblát avattak tíz névvel, az „ellenforradalmi támadás idején mártírhalált halt Pest megyei hősök emlékére”.[2] Az emléktáblát ismeretlen időpontban, vélhetően 1989 után elbontották. Augusztus 20-án, az akkori szóhasználattal élve az „alkotmány ünnepén” pedig Dabason, a járási tanács épületén kaptak emléktáblát a „járás mártírjai”[3], ennek későbbi sorsáról semmit sem tudok. 1969. november 2-án a bugyi tanácsháza falán avatták fel Lengyel László emléktábláját[4], ami ma már nincsen eredeti helyén.

 Pest Megyei Hírlap (1957)

  Pest Megyei Hírlap (1957)


  Pest Megyei Hírlap (1969)



források:

Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (1985) 58. oldal
Az ellenforradalom támadása a néphatalom ellen Pest megyében (1957) 52. oldal

[1] Böőr László: Volt egyszer egy emléktábla… 78-79. oldal (In: Memoria rerum 2008)
[2] Pest Megyei Hírlap 1957. május 28-i szám 1. oldal
[3] Pest Megyei Hírlap 1957. augusztus 22-i szám 3. oldal
[4] Pest Megyei Hírlap 1969. augusztus 27-i szám 3. oldal

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bugyi halottak és a forradalom I. rész

Kép
Baranyai Gyula főkönyvelő Baranyai Gyula 1929. december 31-én született Bugyin, Baranyai Gyula és Rupf Margit fiaként. Horváth Máriát 1950-ben vette feleségül Székesfehérváron. A forradalom kirobbanásakor Budapest XXII. kerületében, a Báthory utca 8. szám alatt lakott, s mint főkönyvelő dolgozott.  Nagytétény térképrészlete (1950) a Báthory utcával a Báthory utca 8. 2011-ben 1956. október 25-én hajnalra a szovjet csapatok visszafoglalták a Rádió épületét, majd reggel hat órakor a rádió beolvasta a kormány közleményét mely szerint „az ellenforradalmi puccskísérletet felszámolták”. A hírek hatására a délelőtt folyamán fegyvertelen tüntetők tömege gyűlt össze Budapest több pontján: a Deák téren, a Bartók Béla úton, az Amerikai úton, az Astoria Szállónál. A tüntetési menetek az Országház elé, a Kossuth térre vonultak, ahol Nagy Imre megjelenését követelték. Közben az Astoriánál és máshol a várost ellenőrző sz...
További információk

Bugyi halottak és a forradalom II. rész

Kép
Kancsár Gyula rendőr főtörzszászlós Kancsár Gyula 1920. május 19-én született Bugyin, Kancsár Gyula (1897. augusztus 3., Alsódabas - ?) és Sallai Erzsébet (1898. december 12., Bugyi - 1937. július 31., Bugyi) elsőszülött gyermekeként, szegényparaszti családban, édesapja napszámosként dolgozott. Négyen voltak testvérek, szülei korán elhunytak, ezért testvéreivel árvaházban nevelkedett. Az elemi iskola elvégzése után mezőgazdasági cseléd volt. 1946. január 1-jén a hadsereg kötelékébe lépett be, majd 1946. július 18-tól a rendőrséghez került, ahol főtörzsőrmesteri rangot kapott 1949. január 1-jén. A Magyar Kommunista Pártnak 1947-től volt a tagja. 1950-ben vette feleségül Hajdú Katalint Pirtón, két gyermekük született: Gyula (1952) és Károly (1954). 1951-ben Dévaványa rendőrőrsének parancsnoka lett, majd 1954-től a szarvasi járásban, Csabacsűdön teljesített szolgálatot, mint körzeti megbízott. A békési községben a lakcíme a Kossuth Lajos utca 9. volt [1] . Munkája elismeréseként meg...
További információk